Wiega Jewel és készítőjük Wiedermann Gabriella
.JPG)
Kezembe akadt egy könyv, amely a drótékszerek elkészítési alapjait mutatta be. Beleszerettem. A saját örömömre kezdtem el ékszereket csinálni, majd barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei kerestek meg. Előbb öngyógyító erőként működött, majd önkifejező eszközzé szelídült. A korábbi kopár sivatagi sziklás táj lassan megtelt élettel. Ajándéka volt ez a sorsnak. Sokáig nem is gondoltam komolyan, hogy ez egyszer megélhetés lesz számomra. Tanulságos időszak volt számomra, mert rájöttem, mennyire fontos az alkotó munka, ahhoz hogy teljes életet éljek. Éltető erő. Nem tudatos döntés volt, inkább belső igény.
Egy-egy épületrészlet, festmény, zene, természeti jelenségek, táj, évszak, gondolat, eszme számomra szanaszét heverő ötletek, melyek ösztönző impulzusok.
Alkotás közben van egy stabil elképzelésem, amely többnyire módosul. Az új utak, megoldások felfedezése biztosítja az állandó fejlődést. Munkáim valójában egybekapcsolható "láncszemek", egymásból születnek, egymás folytatásai, ugyanakkor mindegyik egyedi és egyszeri alkotás.
Amikor elkezdtem drót ékszert készíteni (akkor még hagyományos, drótos technikával), olyan érzés volt, mintha grafikai vonallal dolgoznék a térben. A végtelen lehetőségek tárháza... Ez és az a tény, hogy nem volt a közelemben más drótos, akitől tanulhattam volna, végül kísérletezésre késztetett. Van egy mondás: „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel." Nos, én tudatosan építettem a hiányosságból erősséget. Magam tapostam ki az ösvényt. Mostanra eljutottam oda, hogy teljesen sajátságosan alkalmazom a drótot. Saját technikával dolgozok. De nem hiszem, hogy a technika adná az egyediséget. Szerintem inkább a látásmód, ahogy a világra tekintek, és ez a látásmód szövődik bele a munkáimba.
A csavaros, csinos Wiege ékszereket megtalálhatjátok a NoBorderben és facebookon:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése